A hónap témája októberben:

Témafelelős/moderátor: Barabás Tünde

A Foresee Kutatócsoport 2009-ben lezárult programja közösségépítő módszerekkel és alternatív vitarendezési készségekkel segítette Nagybörzsöny települést helyi problémái megoldásában. A lakókat és a térségben tevékenykedő szervezeteket egyaránt megmozgató kísérleti modell program eredményeként megteremtődtek a konstruktív kommunikáció és a hatékony konfliktuskezelés helyi lehetőségei. A Foresee Kutatócsoport szakmai vezetésével megvalósult kezdeményezést az Országos Bűnmegelőzési Bizottság támogatta.

A projekt két tartópillére a közösségépítés és az alternatív vitarendezés módszere volt. A különböző területek szakembereinek együttműködésével lezajlott közösségépítő tevékenységek (hétvégi gyerekfoglalkozások; baba-mama csoport; ruhabörze megszervezése; önkéntesek szervezése egy helyi játszótér megépítéséhez; érdekek és információ közvetítése az általános iskola megtartása és fejlesztése érdekében) valamint a jövőbeni konfliktusok megoldását elősegíteni hivatott helyi vitarendezési szakemberek kommunikációs-, tolerancia- és mediációs képzései adták a tevékenységek gerincét.

A program szabta viszonylag szűk időkeret ellenére a három hónap végére kirajzolódtak a közösséget érintő legfontosabb kérdések, valamint érezhetően javult az ezekkel kapcsolatos, érintettek közti kommunikációs kultúra.

A helyi konfliktuskezelési és megelőzési intézményrendszer keretei közt a helybéli közvetítők az oktatásukat végző szakemberekkel karöltve már négy ügyben kezdték meg az alternatív vitarendezés módszereinek alkalmazását.

Több irányzat és megoldási forma jelzi a témakör kapcsán a közvetítési tendenciák körének bővülését a büntetőjogban és a büntetőpolitikában.

Először: Az abszolút és relatív büntetési tendenciák közötti ellentétek kiegyenlítésére törekvő egyesítő elméletek szerint a büntetésnek egyaránt célja a megtorlás és a megelőzés, amely tradicionális büntetési célok mellett megjelent a konfliktusfeloldást szolgáló jóvátétel eszméje is.

Másodszor: A bűncselekmény okozta konfliktust helyreállító igazságszolgáltatás megítélése terén napjainkra a „restorativ versus retributiv” vita, azaz a helyettesítő szemlélet hangsúlyozása mellett felerősödött a restoratív igazságszolgáltatásnak a megtorló igazságszolgáltatást kiegészítő szerepe, a különböző modellek közötti kiegyezésre való törekvés.

Harmadszor: A három pillér, azaz a bűncselekmény elkövetője és elszenvedője, valamint az érintett közösség bevonásával működő restoratív igazságszolgáltatás a sértetti/áldozati szükségletek figyelembevételén túlmenően célkitűzésnek tekinti az elkövető és a közösség közötti kapcsolat helyreállítását, a közösségbe történő visszailleszkedést. Az elkövetők és az áldozatok közösség bevonásával történő rehabilitációjának új köntösben való megjelenésével a restoratív igazságszolgáltatás lehetőséget biztosít arra is, hogy a közösség közelebb kerüljön a büntető igazságszolgáltatás rendszeréhez.

Miközben az egy-egy megrázó bűncselekmény következtében felkorbácsolt indulatok egyre jelentősebb mértékben befolyásolják a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőpolitika alakulását, tulajdonképpen alig tudunk valamit Magyarországon arról, mi is késztet egy fiatalt a bűnelkövetésre, és mivel lehet eltéríteni a bűnelkövetővé vált fiatalokat az „élethosszig tartó bűnözés” útjától. Keveset tudunk arról, hogy fiatalkorban fellelhetők-e olyan tényezők a személyes sorsokban és élettörténetekben, amelyek meghatározzák, hogy valaki normakövetővé vagy bűnelkövetővé válik, és hiányosak az ismereteink a fiatalok teljes szociális beágyazódottságáról.
A nemzetközi statisztikai adatok és a kriminológiai kutatások eredményei azt jelzik, hogy változóban van a fiatalkorúak bűnözése, és az általuk elkövetett cselekmények szerkezete. A szociológiai kutatások viszont igazolják, hogy alapvetően megváltozott a fiatalkorúak helyzete a társadalomban, másféle elvárásoknak kell megfelelniük.
A fiatalkori bűnelkövetővé válás dinamikus tényezőinek ismerete nélkül azonban nem alakíthatóak ki célzott szakpolitikai intézkedések és programok. A világ számos országában folynak ezzel kapcsolatos kutatások, ezek eredményeinek hasznosítása a közpolitikai döntéshozatalban igazoltan előnyös és sikeres. Ezért Magyarországon is szükség van olyan longitudinális vizsgálat megindítására, amely a késő gyermekkortól kezdve követi végig azt, hogy egy adott generációban kik, miért és mikor válnak bűnelkövetővé, mikor és milyen feltételek fennállása esetén hagynak fel a bűnöző magatartással, vagy épp kerülnek bűnözői karrierpályára. Az ilyen kutatáshoz kapcsolódó kísérleti vizsgálatok ráadásul lehetővé teszik egy-egy szakpolitikai intézkedés és program hatékonyságának a mérését is, ezzel is segítve a közpolitikai stratégiaalkotást és döntéshozatalt.